Az Iskola Története

Szorgalmi idő 10 hónap, a vásár és ünnepnapokat és a heti egy napi szünidőt kivéve. Az iskolába járók nyelve magyar, más nyelvet nem tanulnak. Télen-nyáron jár 20, csak tèlen 47, tankönyve mindenkinek van. A tanulók osztályonként a következőképpen oszlanak meg: I. osztály – 8, II. osztály – 4 , III. osztály – 5, V. osztály – 7, VI. osztály – 6. A tanulók a padokban osztályonként vannak elosztva.A tanító: Szemere János 72 éves, okleveles, melyet Nagyváradon szerzett. 1828-ban szolgálati éve 50 év, Kökönyösdön 40 éve dolgozik. Javadalmazása: 10 ft.50kr. a Hám-féle alapból, 10 ft.50kr. mise alapítvány, 63ft. Szécsényi-Kolomit alapítvány, természetben kukorica vagy árpa: 9 hektoliter vagy 16 véka, minden gyerek után fél véka tengeri, mint párbér (egyházközségi adó). Van belső és külső kertje. Földterülete a határban 31 hold szántó, 10 hold kaszáló. Mint kökényesdi római katolikus kántortanító 20ft., melyet félévi részletben kap az alapítványi pénztárból, a Hagymásy-fèle mise alapítványból pedig évenként 2ft.40kr., melyet a nevetlenfalusi birtokos, Kováts Józseftől kap, kinél az alapítványi tőke kamatozik. Minden valószínűség szerint ez a tanfelügyelői látogatás késztette az egyházat arra, hogy 1878. szeptemberében új iskolaépület építésébe kezdjen. Az új épületet 1880. május 6-án adják át. Ez egy tantermet és egy tanítói lakást foglalt magába. Erről is részleteket egy 1888-ban tett tanfelügyelői látogatás jegyzőkönyvéből tudunk: a tanterem hossza 8m, szélessége 5,50 m, a lakás áll 2 szobából, konyhából és kamarából. A terem padolva van és padokkal van ellátva. Az udvar 150 négyszögöl és vesszővel van kerítve, az udvaron van nyújtó és korlát. A római tanköteles gyerekek száma 46, iskolába jár 43. A tanító Deák József, 24 éves, okleveles, melyet Szatmáron szerzett 1884-ben, 5 éve tanít, fizetése 149ft.80kr. Tandíjból minden gyermek után 40kr. kellene befolyjon, de a nép szegénysége miatt a tandíjak fele sem folyik be, minden tanuló után jár ½ véka búza, de ennek is csak egy része, kb. 2 köböl gyűl össze, párbérben 3 köböl kukorica, 2 köböl búza. A kert 830 négyszögöl, a föld tagosított: 17 hold szántó, 7 hold rét. A tanulók létszáma 1904-ben 44, 24 fiú es 20 lány, 1921-ben 78, 35 fiú és 43 lány. Az 1888-ig visszamenőleg meglévő anyakönyvekből kitűnik, hogy itt tanított Deák Jozsef (1888-89), Göczy István (1898-1919), ő a háború után elhagyja a falut, helyét a fiatalon kikerült Filep Mihály veszi át, aki 1940-ig dolgozik itt, s családjával az iskola épületeben lakik; Lovad Lászlót (1940-43) katonának vitték, Szabó Tibor, a háborús években előállt tanítóhiány miatt, mint negyedéves tanítóképzős kerül ki ide tanítani és 19-ig tanít itt. A római katolikus oktatás I-IV osztályos volt és tandíjat kellett fizetni. Negyedik után a tanulók az állami iskola V-VII. osztályában folytatták ismeretszerzésüket. Érdemes megemlíteni, hogy elég sok görög katolikus és az összes zsidó gyerek is ide járt. A görög katolikus egyház által fenntartott iskolára vonatkozólag az első adat 1849-ból való, amikoris az egyházi költségvetés a tanoda (iskola) javításáról tesz említést. Ebből arra következtetünk, hogy az épület régebbi, és így a tanítás is a fentemlített dátumnál korábbi. Ez az épület is egy tanítói lakást ès egy 8x6m-s termet foglal magába. A mai orvosi rendelő helyén állt, mely terület az egyház
tulajdona volt. Az 1800-as évek közepén Korpos Laszló volt a kántor-tanító, aki mellé, mivel elaggott, 1880-ban Levinczky Emanuelt neveztèk ki. Az ő javadalmazását szabályozó okirat a következőket mondja: ,,A munkácsi egyházmegyèhez tartozó Ugocsa megye területének Tiszántúli járásában, s a Szatmárnémeti alesperesi kerületbe osztott kökényesdi görög katolikus egyház népiskolájának az 1880-81-ik iskolai évben megejtett és törzskönyvileg felvett szervezés alkalmával rendszeresített éneklész-tanítói állomás.Díjlevele: szabad lakás és egy negyed holdnyi kerten kívül, jövedelmi forrás: 18 hold 598 négyszögöl szántó, párbér illeték 12 köböl tengeri, stóla jövedelem készpénzben a hitközségtől 50ft. Ezek értéke összesen 172ft.400kr. Ezen hitközségben a tanító éneklész is, miért is a tanítói jövedelmet az éneklészet is képezi. Kelt. Kökényesden 1882-ik év decemeri hó 21-én.”A századfordulón Babinecz Tivadar éneklész-tanító, díjlevele szerint, munkájáért 400ft.78kr. pénzbeli javadalmazásba részesül. Iskolájának leltára: 12 ülőpad (négyszemélyes), 2 tábla, 3 térkép (Mgyarország, Europa, Ugocsa) egy földgömb, 24 fali olvasótábla, 14 természetrajzi ábra, 1 számológép, 1 mozgatható ABC, 1 zászló és összekötött Tanítók lapja 1890-1900-ig. A tanulók száma az 1800-as évek végén 70-90 között mozgott, míg 1913-14-es tanévben 87, 1921-22-ben 78 volt. 1924-ben minisztériumi rendelettel megszűnik a görög katolikus iskolai oktatás és helyébe ingyenes, de román nyelvű állami oktatás indul. Ettől az évtől kezdve a magyar neveket az iskolai anyakönyvben román irásmód szerint írják át például: Peleschei Juliana, Cheghes Maria, Cinos Ioan , Kofiti Stefan. Az állami iskola számára 1932-ben a Fő utca két templom közötti nyugati oldalán a volt a Svábi-féle birtokon új, két tantermes épületet emelnek. A trianoni egyezmény után a Svábi család elhagyja a falut. A Fő utcára néző nagy hársakkal, fenyőkkel körülvett lakóházukat és a körülötte lévő kertes területeket telkekre bontva helybelieknek adják el. Ebből kerül egy rész állami tulajdonba, ahova az iskola epült. A román nyelvű tanítás 1940-ig folyt. Ettől kezdve a tanítás nyelve magyar lett. A görög katolikus és az allámi iskola tanítói az iskolai anyakönyvek alapján: Babinecz Tivadar (1894-98), Bisztrán Antal (1998-99), Babinecz Tivadar (1899-1919), ő a trianoni szerződés megkötése után elmegy, helyébe a kökényesdi születésű fiatal Kofity György kerül. Számárra nehéz megpróbáltatásokkal teli évek jöttek, mikor a magyar nyelvű egyházi szellemű tanítást román nyelvű államira kellett átszerveznie. Segítségül 1926-tól a katolikus tanító feleségét, Filep Jolánt kapja. 1938-tól harmadik tanítóként Popovics Istvánt alkalmazzák. Filep Jolán 40-ben, Kofity György 41-ben megy el, ekkor Popovics István, mint igazgató veszi át a munkát, s folytatja a tanügyi reformig. Annak ellenère, hogy az iskolák működése évszázadokra nyúlik vissza, a faluban még százdunk első felében is igen sok volt az analfabéta. Ezt bizonyítják a régi egyházi okiratok, melyben az aláírások esetén tett megjegyzés az írástudatlanságra vall. Az ilyenek neve után alaírás helyett ,,keze x vonása’’ így írták alá. Az iskolák többnyire osztatlanok, egy tanítósak
voltak, és volt, mikor 60-80 gyerekkel is foglalkoztak. Egy ilyen osztályban elsőtől VI. osztályig jártak.1948-tól az úgynevezett tanügyi reformtól kezdve, amikor az egyházi iskolákat államosították, Kökényesden is 7 osztályos továbbra, s magyar nyelvű általános iskola alakul, ahol már 4 tanítói és 6 tanári állás van. Ezen évtől kezdve 1962-ig a csedregi iskola 4 osztályos végzettjei itt, a kökényesdi felső cikluson végezték el az V-VII osztályt. Az osztály és a tanulói létszám növekedésével szükségessé vált az iskola épületének bövítése. Ezért 1950-ben a volt görög katolikus iskola épületét lebontották és ennek anyagából egy tanteremmel és egy tanári szobával egészítettèk ki az úgynevezett Nagy-iskolát. Ugyan ezt toldották ki 1962-ben, még két osztállyal és igazgatói irodával. Ma itt 5 tanterem működik. A bővítések ellenére a termek száma nem volt elég, ezért a tanítás két váltásban folyt még 1991-ig. 1968-ban, mikor Kökényesd, mint község megszűnik, a népszámlálás épülete megürül, az iskola számára adják át. Két teremben óvodai, háromban iskolai oktatás kezd működni. Az 1960-as évek közepétől, ugyancsak felsőbb szervek nyomására, megalakul a román tagozat is. Az alsó tagozaton 4 osztályban magyarul, 2 összevont osztályban pedig románul tanítottak. A felső tagozaton 4 román, 4 magyar osztály működött. Mindkettőben a tanulók száma 10-20 között mozgott, mivel román tagozatról volt szó, ilyen alacsony tanulószámmal is engedélyezték működésüket. Sok esetben a magyar tanítók, tanárok kellett meggyőzzék a magyar szülőket, hogy gyermeküket román tagozatra adják, eleget téve így a felsőbb utasításnak, hogy megmaradhasson a magyar tagozat.1991-től csak magyar nyelven folyik az oktatás I-VIII-ig.1981-től az általános oktatás Kökényesden is X. osztályra bővȗl és az 1991-es tanügyi év végéig így működik, amikor központi rendeletre, a X. osztályos általános oktatási norma megszűnik. A nevelők végzettségét tekintve a 70-es évek második felében állt a legjobban az iskola, mivel az alsó és felső tagozaton egyaránt, mindenki szakvégzettséggel rendelkezett. 1948-tól az iskola igazgatói: Székely Károly (1948-1953), Kótai Jozsef (1953-55), Makó Endre (1955-56), Tóth András (1956-57), Makó Endrét (1957-66) a romanizáló irányzat hatására leváltják, Birlea Ioan (1965-68), Fazekas Loránd (1968-80), Tar Aranka (1980-88), Szegedy György (1988-90).Több, mint 30 évet dolgozott az iskolánál és innen ment nyugdíjba 1958-ban Popovics István tanító, 1985-ben Popovics Erzsébet tanítónő, 1988-ban Tóth András és Tóth Margit tanító házaspár, 1990-ben Makó Julianna tanítónô, 1991-ben Makó Endre tanító, aki itt született és nevelkedett, és aki oktató-nevelő tevèkenységének nagy részét itt is töltötte el, 1993-ban Fazekas Erzsébet tanítónő, aki a tanítóképző elvégzése után 1955-től nyugdíjazásáig dolgozott ennél az iskolánál.Az iskola végzős diákjai főleg a 60-as évek közepétől kezdve egyre nagyobb számmal tanultak tovább Szatmár, Sárköz, Nagyvárad iskoláiban, főleg ipari szakiskolákat, szakliceumokat végeznek. Az elméleti liceumok és az ezt követő felsőfokú képzés csak igen keveseket érdekel. Ennek oka főleg a szülői szemléletben keresendő, akik elsősorban az ipari szakismeretet, szakmunkát tartják könnyebben elérhetőnek és anyagilag előnyösebbnek.A szellemi elődök közül említést kell tegyünk négy kökényesdi születésű római katolikus lelkészről: Kotró Pálról (1790-1841), Buttykai Gáspárról (1809-1850), Kotró Józsefről, Szemák Pálról (1817-1880), a hosszabb ideig királyi táblabírói szerepet betöltő Csopaki Csóok Bálintról (1824-1898), valamint Buttykay Ákos zongoraművész és zeneszerzőről, született 1871-ben, először jogi majd zenei tanulmányokat végzett Budapesten és Weimarban. 1895-ben visszatérve Budapestre zenei formatanban és hangszerelésben tökéletesítette magát. Zenei művei a század elején jelentek meg és kerültek bemutatásra: 1905 A bolygó görög, 1907 A csibészkirály című operettek, és a János vitéz című opera, valamint számos szimfonikus mű.

(Fazekas Lóránd – Kökényesd írása nyomán)